Gazdára talált bajnoki címek

Forrás: Speedlight Photo Agency

A szezonzáró hétvége utolsó napján két-két futam várt minden kategóriára, ahol még egy utolsó hajrában izgalmas pontgyűjtésbe kezdtek a versenyzők.

A vasárnapi nap is a nagytúrások versenyével indult, ami komoly ébresztő volt versenyzőknek, csapatnak és szurkolóknak egyaránt. Őrületben ugyanis nem volt hiány, számtalan kontakt, előzés jellemezte a nyitó kört.

A pole-ból induló Richard Chlad jr., habár tegnap két győzelmet is bezsebelt, tehát volt már tapasztalata a hungaroringi pályán, ezen a versenyen nem rajtolt jól, az első körös kavalkádnak köszönhetően Libor Minota megelőzte őt. Ezt azonban nem hagyta annyiban, a második körben visszaszerezte elsőségét, onnantól kezdve pedig csak ennek megőrzésére koncentrált.

A szombati futam nagy vesztese mindenképpen Libor Minota volt, aki egy ütközés következtében a viadal feladására kényszerült, így a mai nyitó megmérettetésen mindent megtett a tisztességes helytállásért. Nem sokkal a rajt után az élre is tört, azonban ezt a helyezést Chlad gyorsan visszavette tőle. Ám ő a második helynek is örült, különösen úgy, hogy elmondása szerint kicsit sem volt összhangban autójával. Harmadikként végzett a Lamborghinis Samuel Sládecka.

A magyarok legjobbja, hatalmas küzdelem után, a bajnoki cím felé menetelő Bódis Kálmán lett.

Richard Chlad jr.(Audi R8 LMS Ultra): „Az első kör őrület volt! Vagy négyszer összeértünk, alig tudtam a pályán tartani az autómat. Sőt, a második kanyarban félig már a füvön voltam, hogy védjem a pozíciómat. Nagyon kemény verseny volt, különösen a rajt! Utána már sikerült egy kicsit meglépnem, gyorsabb voltam, mint az ellenfeleim, amivel lélegzetvételnyi előnyhöz jutottam. Innen már csak saját magamra kellett koncentrálnom, no meg a lekörözésekre. Szerencsére sikerült hiba nélkül célba érnem, de a rajt az nagyon hektikus volt.”

Samuel Sládecka (Lamborghini Huracan): „Most nem rajtoltam olyan jól, mint tegnap, volt néhány kontakt is, a második kanyarba három autó érkezett egy sorban, volt őrület rendesen, de mivel ez az utolsó verseny az idén, nagyon igyekeztem óvni az autót. Maga a verseny jól ment, sikerült viszonylag jó köridőket autóznom. Próbáltam nyomást gyakorolni az előttem haladó Milotára, de a verseny végére nagyon elfogytak a gumijaim, ennél többet nem tudtam volna ebből kihozni.”

Bódis Kálmán (Porsche 997 GT3 Cup): „Ez kemény volt! Volt konkurencia bőven! A GT3-asok elmentek, én meg végig a második csoport élén mentem, azt sem tudom, hányadik lettem, folyamatosan csak a tükröt néztem, melós volt nagyon. És sokkal rosszabb időket mentem, mint tegnap, vagy 2 másodperccel, mert állandóan zárni kellett a szűk íveket. De a lényeg, hogy sikerült, megdolgoztam ezen a versenyen!” 

Libor Milota (Mercedes AMG GT3): „Bár a végeredmény nem rossz, sajnos nem éreztem túl jól magam a verseny folyamán. Nem voltunk összhangban az autóval. Annak viszont örülök, hogy még így sikerült másodikként célba érnem.”

A Renault Clióval versenyzőknek nem lehet okuk panaszra, hiszen a kistúrások mezőnyében igencsak egyeduralkodónak számítanak. A hétvége második futamán ugyanis az első-öt pozícióban a legjobb időkkel ők végeztek.

A szombati viadalhoz hasonlóan a cseh Michal Makes most is rajt-cél győzelmet aratott. Egy percre sem engedte ki kezéből az elsőséget, olyan jól osztotta be erejét, autóját és gumijait, hogy előnyét folyamatosan növelni tudta.

Ez a fajta eseménytelenség a mögötte rajtoló bolyról egy kicsit sem mondható el! A gördülőrajtot követően a másodikként induló Lengyel Ádám gyorsan visszaesett, sőt a hetedik körben a verseny feladására is kényszerült. Losonczy Levente a hatodik helyről pikkpakk a második pozícióban találta magát, és riválisai szerint ezt a helyezést olyan erősen védte is, hogy szlovén ellenfeleinek keményen fel kellett kötni a gatyájukat, hogy meg tudják őt előzni. Az előzési manőver jó pár kört vett igénybe, a futam hatodik körére tudta Miha Primozic és Zoran Poglajen megszerezni a második, illetve harmadik pozíciót, amit – miközben óriási különcsatát vívtak egymással – a verseny végéig meg is tartottak. Losonczy Leventének legjobb magyarként az összetett negyedik hely jutott.

Michal Makes (Renault Clio Cup RS IV): „Számomra elég eseménytelen volt ez a verseny, hisz jól mentem el a rajtnál, és utána fokozatosan növelni tudtam az előnyömet. Külön versenyt mentem! Ilyenkor az ember megpróbál arra koncentrálni, hogy minél kiegyensúlyozottabb köröket menjen. Az első 4-5 körben pár tizeden belül maradtam a köridőket tekintve. Igyekeztem a lehető leggyorsabban autózni úgy, hogy közben nem hibázom.”

Miha Primozic (Renault Clio Cup RS IV): „A rajt után nehéz helyzetbe kerültem, veszítettem egy helyet, és utána szenvedtem, mert előttem nagyon keményen védekezett Losonczy, sehogy nem tudtam megelőzni. Amikor végre sikerült elmennem mellette, utána nagyot csatáztunk Poglajennel, hol nőtt, hol csökkent egy kicsit a különbség, de nagyjából tartottam a pozíciómat előtte. A vége is nagyon nehéz volt, nem tudtam, hány kör fér még bele, mennyire kell spórolnom az autóval, ráadásul a jobb első gumit féltettem a defekttől is, majd láttam némi olajat a pályán, de szerencsére nem belőlem folyt, szóval a lényeg, hogy nagyon megkönnyebbültem, amikor leintették a versenyt, és a második helyen értem célba.”

Zoran Poglajen (Renault Clio Cup RS IV): „Egy kicsit lekéstem a gördülő rajtnál, Losonczy elment mellettem. Utána sikerült összeszednem magam, de nehéz helyzetbe kerültünk, mert Losonczy védte az ívet előttünk, és nagyon nehezen tudtuk csak megelőzni. Amikor Primozic és én is elmentünk végre mellett, onnantól kezdve szinte körről-körre ugyanazokat az időket autóztuk. Tovább sajnos nem jutottam, mert a verseny végére elfogytak elől a gumijaim.”

Mindenki más céllal, más taktikával és hozzáállással vágott neki a hétvége második formaautós versenyének. A népes mezőny éléről rajtoló Andrea Cola óvatosan indult, hisz számára a biztonságos célba érkezés és az olasz bajnoki cím megszerzése volt a legfontosabb. Tom Beckhauser ezt kihasználva el is ment mellette, és a második kanyartól kezdve végig vezetve meg is nyerte a versenyt. A tegnapi sikerét a kávénak dedikálta a szerb Paolo Brajnik, ma viszont technikai problémái voltak, így most nem tudott „szuperrajtot” venni. Sokáig tartott, mire felzárkózott, és addigra már olyan hátrányba került a cseh Beckhauserrel szemben, hogy nem volt esélye utolérni.

A magyarok is külön csatát vívtak a népes mezőnyben, mindenki nagyon élvezte, hogy ennyi autó megy egyszerre a pályán. A végén Hefler Róbert bizonyult a legjobbnak közülük, aki az új autójával az abszolút hatodik helyen zárta a viadalt.

Tom Beckhauser (F3 Dallara F308 Opel Spiess): „A rajt jó volt, ezúttal gyorsabban reagáltam. Az első kanyarban viszont elfékeztem magam, ezért Andrea visszaszerezte az első helyet, de a másodikban már támadtam, és újra az élre tudtam állni. Onnantól kezdve nyomtam, ahogy bírtam, mintha egy 20 perces időmérő lett volna. Viszonylag tetemes előnyt szedtem össze, de mentem tovább, nem akartam a véletlenre bízni semmit. Bár a magam versenyét autóztam, azért nem volt könnyű, hisz ilyenkor nincs egy referenciapont, akihez hasonlíthatom magam. Ebből a szempontból sokkal nehezebb volt ez a verseny, mint a tegnapi. De nagyon boldog vagyok, éreztem az autót, ami remekül ment.”

Paolo Brajnik (Dallara F317): „Egy kávét sem ittam ma reggel! Igazából volt valami gondunk a differenciálművel, a rajtnál aztán elmentek mellettem, és muszáj volt levennem a gázról a lábam. Furcsa volt az egész, mert annyira alulkormányozott volt az autó, amit korábban nem tapasztaltam a hétvége során, pedig nem változott a hőmérséklet. Szerintem differenciál-probléma lehet, majd megnézzük a mérnökökkel. Összességében túl sok időbe tellett, mire megszabadultam a többiektől, és mivel meg kellett küzdenem a lekörözött autókkal is, nem volt esélyem az első helyre. Délután biztos iszom majd néhány kávét a futam előtt!”

Andrea Cola (F3 Dallara F312 VW): „Az elejétől kezdve azzal foglalkoztam, hogy megnyerjem a bajnokságot, nem érdekelt az abszolút győzelem. Kizárólag az olasz bajnoki cím járt a fejemben. Nem volt egyszerű ez sem, hiszen egy autóval bármi megtörténhet, bármi tönkremehet benne, és ott voltak még a lekörözött autók is, úgyhogy végig nagyon kellett koncentrálnom, egészen addig, míg le nem intettek a kockás százlóval.”

Hefler Róbert (Dallara F313): „Amikor közel 30 formaautó van a rajtrácson, mindig el lehet mondani, hogy nehéz verseny volt. Nagyon boldog vagyok, hogy a mezőny elejében tudtunk autózni ezzel a Forma 3-as autóval. Az első pár körben volt egy versenytárs, akivel nagyon jót csatáztunk, a harmadik körben sikerült megelőznöm, onnantól kiépítettem egy kisebb előnyt, amit próbáltam beosztani a futam végéig. A srácok a rádión mondták, hogy a legnagyobb ellenfelünk, aki a magyar bajnokságban mögöttünk állt, sajnos kiállni kényszerült, tudtuk, hogy onnantól kezdve egy célunk van, célba érni. Próbáltam beosztani az autót és a gumit is a futam végéig, sikerült, ahogy az is, hogy megtartsam az abszolút hatodik helyet és a magyar bajnokságban az első helyet. Ezzel az autóval most teljesítem az első teljes hétvégémet, egyébként is csütörtökön ültem benne először, azt gondolom, egyelőre az autó kezelése és az autóból a maximum kihozása is nagy kihívást jelent, de a körülményekhez képest ez nagyon jól sikerült.”

A mezőny egy kicsit megfogyatkozott a nagytúrások utolsó versenyére, mert az előző két futam győztese, a cseh Chlad és dobogósa, a szlovák Sládecka nem indult, ám izgalmakban és küzdelemben így sem volt hiány.

A cseh Libor Milota magabiztos rajt-cél győzelmet aratott. Sőt, arra is volt ideje, hogy végre harmóniába kerüljön az autójával, mert az elsőségét senki nem fenyegette. Egy kivétellel minden vetélytársát lekörözte, van, akit kétszer is, és elképesztő időket száguldott Mercedesével.

A második helyért eleinte a cseh Dvorácek és az utolsó rajthelyről előretörő szlovák Zsigo birkózott egymással körökön át, majd előbbi technikai problémák és egy kényszerű bokszkiállás miatt visszacsúszott a mezőny végére. Innentől nem volt kérdés, hogy ki állhat fel a dobogó második fokára. Sőt, a harmadikat is gyorsan, mindössze néhány kanyar után kibérelte magának Bódis Kálmán, akinek ezúttal nem kellett a visszapillantótükröt néznie, közel s távol nem zavarta senki a szezonbúcsúját.

Annál nagyobb küzdelem folyt viszont három magyar versenyző között az évvégi bajnoki helyezésekért. A Tóth Csaba – Merk József – Kismarty-Lechner Gábor trió figyelme egy pillanatra sem lankadhatott a 25 perces verseny során, szinte centikre egymástól autóztak. Az elején kialakult sorrend azonban nem változott, így csapattársa támogatása mellett Tóth Csaba nem csak ezen a versenyen nyerte meg a kategóriáját, hanem a bajnokságban is. 

Tóth Csaba (Seat Leon): „Méltó szezonzárás ez a számunkra, nagyon jó kis verseny alakult ki mögöttem, két sokkal erősebb autó küzdött egymással, amit én a páholyból néztem. A gumijaim és a fékem is elfogyott a végére, ennek ellenére próbáltam a saját tempómat tartani.”

Merk József (Lada Vesta): „Nagyon nehéz idényzáró futamon vagyunk túl! Már az elején elment a szervónk, így nagyon küzdelmesen értem végig, de sikerült behoznom a második helyen. Boldog vagyok, mert a bajnokságban sikerült így fellépnem a második helyre.”

Kismarty-Lechner Gábor (Seat Leon): „Egy küzdelmes futamon vagyunk túl, rögtön az első kanyarban megpróbáltam megelőzni Merk Jocit, de elfékeztem magam és a bukótérből jöttem vissza. Ahogy láttam, ő is nagyon rövidet próbált fékezni, így egymás mellé jöttünk vissza a bukótérből. Úgy tudom, hogy neki szervo problémája volt, ami miatt nagyon küzdött az elemekkel, de a Lada jobb kigyorsításokban, bárhogy próbáltam bebújni mellé, egyszerűen nem fértem be. Igazából a bajnokság már zsebben van, kockáztatni feleslegesen nem akartam, ettől függetlenül egy izgalmas utolsó verseny volt, megkoronázta az egész évet.”

Füstösen furcsa véget ért a kistúrás mezőny hétvégi utolsó versenye. Az egyébként harmadik helyen haladó szlovén Primozic autója nem sokkal a futam fele után elfüstölt, és a célegyenes kellős közepén volt kénytelen a pálya szélre húzódni. Így a mezőny három kört a boxutcán keresztül biztonsági autó mögött teljesített. Ezalatt elvontatták Primozic Renault-ját, így a győztes Michal Makest és a mezőny többi tagját már a pályán inthette le a kockás zászló.

A cseh Michal Makesnek egyébként nem sok izgalomban volt része a hétvége során, most is, mint eddig kétszer, rajt-cél győzelmet aratott. A mögötte autózó két szlovén, Poglajen és Primozic ismét nagy harcot vívott a dobogós helyezésekért, de végül nem ők, hanem a technika ördöge döntött a végeredményről.

A legnépesebb kategória versenyében az első hungaroringi hétvégéjét teljesítő fiatal Losonczy Leventét intették le a harmadik helyen.

Michal Makes (Renault Clio Cup RS IV): „Furcsa verseny volt, hiszen a felét biztonsági autó mögött tettük meg. Ami engem illet, ismét jó volt a rajtom, és utána csak arra törekedtem, hogy menjek, ahogy tudok. Nyilván jobb teljes versenyt futni, de ilyen balesetek előfordulnak. Sokat tanultam a hétvégéből, és remélem, jövőre továbbléphetek a TCR-be.”  ”

Losonczy Levente (Renault Clio Cup RS IV): „Nehéz hétvége volt, kicsit el voltunk veszve az autóval beállítása terén, és motorügyileg is akadtak gondok, de a végére minden összeállt, amennyire lehet. Ez volt az első hétvégé itt, a ringen, mentem úgy 150-200 kört, ami azért nem olyan sok, még bőven tanulom a pályát. A kis dolgokból tevődnek össze a másodpercek, amiket úgy érzem, le lehet még faragni. A legfontosabb lecke, amit ezen a hétvégén megtanultam, hogy türelmesnek kell lennem a pályán, gázadásban, fékezésben, nem elsietni a kormánymozdulatokat, nem elfékezni az autót, vigyázni a gumira, szóval minden téren kell a türelem. Az ellenfeleket is feltérképeztem, mik a hibáik, miben jók. A jó dolgokat le kell másolni, a hibákat meg majd a későbbiekben kihasználni.”

A hétvége harmadik, egyben utolsó OB II. kategória, közismertebb nevén formaautós versenyén a nevető harmadik, Andrea Cola győzött, aki az egész hétvége alatt az olasz bajnoki címet tartotta szem előtt. Így tizenöt kör megtétele után, 27:23.170-es idejével a legjobbnak bizonyult. Ez a győzelem nem lett volna ennyire egyértelmű, hiszen ha a legnagyobb riválisa, a szerb Paolo Brajnik nem kap 10 másodperces büntetést, nem így alakult volna a végeredmény. Míg másik ellenfele a cseh Tom Beckhauser boxáthajtásos büntetést kapott korai rajtja miatt, így egészen a negyedik helyig csúszott vissza.

A dobogón tehát Andrea Cola mellett, Paolo Brajnik és a magyarok legjobbja, a Dallara F313-sal induló Hefler Róbert ünnepelhetett.

Andrea Cola (F3 Dallara F312 VW): „A második futammal megnyertem a bajnokságot, úgyhogy ennek a versenynek már teljesen felszabadultan állhattam oda. Persze azért így sem lehetett félvállról venni, ahogy egyetlen versenyt sem lehet, mert bármi történhet, szóval végig kellett koncentrálnom.”

Hefler Róbert (Dallara F313): „Nagyon örülök a dobogónak, bár váratlanul ért, mert a levezető körben láttam, hogy Tom megelőzött, kérdeztem is a fiúkat, hogy lehet ez, de mondták, hogy kiugrott a rajtnál, ezért boxáthajtásos büntetést kapott. Sajnos, csak így sikerült az abszolút harmadik hely, de nekik akkora előny, hogy rengeteg versenykilométerrel rendelkeznek, míg nekem ez volt az első hétvégém. Nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, örülök, hogy így sikerült befejeznünk a szezont, felraktuk a pontot az i-re.

Hogy mit tanultam ezen a hétvégén? Meg kellett tanulnom azt, hogy kezeljem a stresszt. Technikai sportról beszélünk, ahol rengeteg rajtunk kívülálló ok miatt mehet el egy futam, most kaptam egy-két példát, hogyan kell ezt kezelni. Nagyon örülök, hogy ezt is megtapasztaltuk, így még felkészültebben tudunk nekivágni a következő évnek.”

Magyar János (F. Master Tatuus Honda): „Vegyes hétvégét zárunk, voltak problémáim, előfordult tűzeset is, ami után a fél autót szét kellett szedni, de a srácok összerakták, amiért nagyon hálás vagyok. A második futamon a felvezető körben pedig volt egy hibám, így a rajtrács végéről tudtam indulni, de egy jó rajtot követően 16 pozíciót javítottam. A jó köridők mellett az Eset Bajnoki címét is el tudtam hozni.”

autosport

Előző cikk

Véget ért a TCR Europe idei szezonja

Következő cikk

Vincze Feriék a bajnokok