Mit szóltál a jelöléshez, és miért fogadtad el?
Meglepett a jelölés, de megmondom őszintén egyből komolyan elgondolkodtam rajta. Rendezőként tisztában vagyok a sok-sok éve folyamatosan csökkenő nevezőszámokkal, látom az eredménylistákat, látom, hogy mennyire a gödör aljára került a szakágunk.
És ez egy ördögi kör: ha kevés az induló, lehetetlen csapatot fenntartani, rendezni; ha nincs rendezvény, nincs versenyző. Vagy ha van is, ellenfél híján nincs motiváció a versenyzésre. Nem ad akkora értéket. Márpedig a versenygumik, a szerelők, alkatrészek, éves licencdíjak, stb. akkor is annyiba kerülnek, ha csak egyedül áll az autó a rajtrácson, és akkor is, ha egy 20-30 fős mezőny részeként. De az élmény és az érték nem ugyanaz. És akkor még nem is beszéltünk az érem másik oldaláról, a rendezési nehézségekről.
Te és a csapatod – a Főnix Motorsport – rendezitek tradicionálisan minden szezon nyitófutamait a Hungaroringen. Ez nem csak magyar bajnoki forduló, de ott viszont van induló, van versengés. Ez az irány szerinted? Csak így tudna működni a szakág?
Igen, a Közép-európai Zóna Bajnokság és az ESET Cup részeként tudnak a magyar versenyzők rajthoz állni már évek óta a Laptiming Kupán. Egyenlőre mindenképp ezt a megoldást látom kivitelezhetőnek, a fent említettek miatt. A rendezőnek sem mindegy, hányan állnak a rajtrácson, a pályaidő ugyanannyi. Az évről évre drasztikusan emelkedő rendezési költségek sajnos kivédhetetlenek. Tévedés ne essék, a rendezés egy gazdasági tevékenység, a rizikó a rendezőt terheli, amely kockázat napjainkban már extrém méreteket öltött. Azonban a versenyzőknek és a csapatoknak ebből nem szabad semmit érzékelniük, hiszen ők eljöttek, neveztek, és szeretnének versenyezni egy jót. Ezt a platformot kell számukra biztosítani. A fejlődést és a színvonalat ők abban látják, hogy hány autó áll fel a rajtrácsra. Sajnos ez a szám, ha tisztán a magyar bajnokság résztvevőit tekintjük, akkor napjainkra szinte minden csoportban egy-számjegyűre apadt, ha egyáltalán van még induló. A környező országokban szerencsére az elmúlt években ezzel ellentétes folyamatok zajlanak a pályaversenyzés tekintetében és ezért van esélye a magyar bajnokságnak egyáltalán létezni napjainkban. Ugyanakkor ezen változtatni kell minél hamarabb, hogy a szeretett szakágunk újra nemzeti és nemzetközi szinten létező, és elismert lehessen.
Korábban volt együttműködésed a szakággal?
Igen és nem. Én már sokszor felajánlottam a szakágvezetésnek, hogy egyeztessünk az év végén, osszuk meg a tapasztalatokat, és annak megfelelően induljunk neki az újabb évnek. De ebből ők azt látták, hogy én csak nevezési díjat akarok emeltetni, és így is kevés a versenyző, jaj mit fognak szólni… Körülbelül ennyi a lényege. Ha tetszik, ha nem, az utóbbi években én rendezek a szakág mellett egyedül.
Tehát én látom a számokat, és a tendenciát. Mindent egyszerre nem lehet, bizony kell áldozatot hozni azért, hogy legyen bajnokság. És az színvonalas legyen. Én nem hiszem, hogy a nevezési díj lenne a legfőbb költsége egy versenyzőnek / csapatnak, főleg, hogy minden más költség folyamatosan emelkedik nekik is. De nem csak itt van a probléma, így a megoldás sem. Ettől még nem lesz megint éves szinten 120 nevezőnk.
Mik a terveid, van már ötleted a fellendítésre?
Én alapvetően optimista ember vagyok, de most reálisnak kell maradni. A fellendülés a legfőbb cél, ez kétségtelen, ugyanakkor ez nem fog egyik pillanatról a másikra megvalósulni. Egyenlőre meg kell szervezni az elmaradt 2021-es éves ünnepélyes díjkiosztót, hogy méltóképp megkoronázzuk a versenyzők tavalyi eredményeit. És össze kell rakni egy megvalósítható 2022-es bajnokságot. A fellendülés pedig egy koncepció kell, hogy legyen, amit alaposan meg kell tervezni, átgondolni, és ami a legfontosabb – megvalósítani mindenáron!
Harmadik éve vagyok az FIA GT Bizottságának tagja, látom az irányokat, látom a problémákat, amik a „királykategóriában” léteznek nemzetközi szinten, igyekszem felhasználni az ott látottakat is. Emellett voltam aktív autóversenyző és csapatvezető is a virágzóbb korszakban, és rendeztünk akkor, és azóta is. Nemzetközi versenyeket, és a már említett CEZ és OB versenyhétvégéket. Ezeket a sokéves tapasztalatokat igyekszem majd felhasználni esetleges megbízásom során.
De ez nem egy egyszemélyes show. Szükség lesz a Szövetség támogatására, szorosan együtt kell működni a többi szakággal – hiszen vannak közös pontok, célok, csapatok. Egyeztetni kell a meglévő és az „inaktív” versenyzőkkel, felderíteni a problémákat, meghallgatni az ötleteket, és megpróbálni közösen haladni előre.
És kell ehhez egy aktív, lelkes, tenni akaró Gyorsasági Bizottság. Szóval hatalmas a feladat!
Kik lennének melletted a Bizottságban?
A sikeres munka elengedhetetlen „kelléke” nálam a jó csapat és a bizalom. A jelenlegi Bizottságból Mink Zoltán és Kocsik Tamás szeretném, ha folytatnák a munkájukat, mert hiszem, hogy a sport iránti szeretetük nem kell, hogy politikai kérdés legyen. Kocsik Tamással már több éve dolgozom együtt a rendezvényeinken, tudom, hogy precízen és lelkesen fogja végezni a rá bízott sportszakmai feladatokat. Mink Zolival még együtt versenyeztem a kistúra autók között, sokat nosztalgiázunk, és beszélgetünk a sportágunkról, jó meglátásai vannak, szerintem szívesen dolgozna tovább velünk a tervek megvalósításán.
Felkértem Szigetvári Mátyást, aki már korábban volt a Bizottság tagja, hogy jöjjön vissza, és segítse munkánkat – az ő feladata leginkább a formula autós mezőny összefogása lenne.
A formula autósok világából felkértem továbbá egy lelkes, fiatal ex-versenyzőt is, aki mellesleg több nyelven beszél, és jogi egyetemre jár – ő Rónai Tamás. Az ő feladata jórészt az utánpótlás neveléssel kapcsolatos lesz, valamint a zóna országokkal történő együttműködésben is jelentős szerepet szánok neki.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lengyel Csaba mind a média világában, mind a csapatvezetéssel és versenyeztetéssel kapcsolatban naprakész, így az ő tapasztalatait duplán szeretném kamatoztatni.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, még egy tagunk lenne, ez pedig nem más, mint az édesapám – Dancsó Pál. Tőle tanultam szinte mindent a versenyrendezésről, ráadásul ő 10 évig végezte ezt a munkát, rengeteg tapasztalata van minden téren. Remélem, hogy a történelem bizonyos szinten ismételni fogja magát, hiszen Édesapám is nagyon hanyatló állapotában vette át a szakágvezetést, és – akkor a Castrol Opel Astra Kupának köszönhetően – kezei alatt felvirágzott a gyorsasági szakág! Nem tudom ezúttal mi lesz a mi „Astra Kupánk”, de magunknak azt kívánom, hogy pár év múlva már ne a problémákról, hanem az eredményekről tudjunk beszélgetni.
Impozáns csapat. Szerinted mit tudnátok máshogy csinálni, ami eddig nem történt meg?
Nem tudom mi miért történt, vagy nem történt meg eddig, de nem is ez a lényeg. Most nyitunk egy új fejezetet, én úgy fogalmaznék, hogy most rajtunk a sor, hogy ezen változtassunk. Nem hiszek a csodákban és a gyors megoldásokban, mert annál sokkal nehezebb a kialakult helyzet. Viszont hiszem és tudom, hogy a sportban és az élet minden területén is a kitartó, céltudatos valamint következetes munka mindig kifizetődik. Nem biztos, hogy azonnal lesz javulás, de az biztos, hogy mindent megteszünk a cél érdekében és nem állunk meg az úton, amíg a kockás zászlót el nem érjük.
Ha bizalmat szavaz a Tisztelt Tagság nekem és lelkes csapatomnak, akkor kiderül. Hiszen az autósport amellett, hogy legtöbbünknek munkát ad (csapatvezetés, rendezés, sportszakmai feladatok, stb.) a szívügyünk is. Nekem legalábbis gyerekkorom óta az.
Ezzel a tervvel szerintem minden érintett kiegyezne. Sok sikert!
Köszönjük!
